A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztünk
Az 56’-os Életfa Emlékműnél róttuk le kegyeletünket a kommunista diktatúra áldozatai előtt. Február 25-én emlékeztünk a családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársakra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. A Bercsényi Miklós Katolikus Gimnázium tanára Országh László és diákjai idézték fel azokat az emlékeket, melyeket az erőszakrendszer áldozataivá vált meghurcolt és kiszolgáltatott emberek családtagjai, szerettei meséltek el.
Az 56’-os Életfa Emlékműnél róttuk le kegyeletünket a kommunista diktatúra áldozatai előtt. Február 25-én emlékeztünk a családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársakra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. A Bercsényi Miklós Katolikus Gimnázium tanára Országh László és diákjai idézték fel azokat az emlékeket, melyeket az erőszakrendszer áldozataivá vált meghurcolt és kiszolgáltatott emberek családtagjai, szerettei meséltek el.
Hiszen mintahogyan Milan Kundera cseh író fogalmazott: "A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg".
1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő 8 évet töltött börtönökben és munkatáborban. Szabadulását követően 1956-ban tagja volt Nagy Imre kormányának. 1958-ban a Hazafias Népfront jelöltjeként országgyűlési képviselővé választották, bár betegsége miatt ténylegesen nem politizált. 1959-ben, 51 évesen halt meg. Bronzszobra ma mementóként áll az Országház előtt.
Kovács Béla letartóztatása annak a tudatos folyamatnak volt a része, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásán keresztül a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Nem sokkal később leváltották Nagy Ferenc miniszterelnököt, és a választójogi törvény önkényes módosítását követően megtartott kék-cédulás választásokkal végleg felszámolták a demokrácia utolsó pilléreit.
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
A pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralma alatt tudatosan és módszeresen tiporta lábbal az emberi- és szabadságjogokat: államosította a magántulajdont, tiltotta az egyházak működését, megtagadta a szabad sajtó és a véleménynyilvánítás jogát. Életképtelen gazdasági rendszerrel taszította nyomorba a társadalmat, és hamis ideológiától hajtva földelte el történelmi hagyományait, kulturális értékeit. Erkölcsi mércét nem ismerve üldözte mindazokat, akik ellenálltak, mást gondoltak, vagy a külső hatalom írta agresszív eszme által üldözendőnek ítéltettek.
Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította.
A múlt felidézése mellett kegyelettel emlékezünk mindazokra, akik áldozatul estek a kommunista diktatúráknak. Akiket megfosztottak életüktől, akiket bebörtönöztek, táborokba hurcoltak vagy internáltak, de ideszámítanak azok is, akiknek a hatalom tönkretette az egészségét, egzisztenciáját, akik nem tanulhattak tovább, akiket bekényszerítettek a téeszekbe, vagy öngyilkosságba kergettek.
Ma már emelt fővel emlékezhetünk minderre, amikor egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, melyet a magyar nemzet kitartása és a szabadság iránti vágya örökre eltemetett.
Az emlékezés koszorúját, Markót Imre polgármester és Révi Attila alpolgármester helyezték el az 56’-os emlékműnél.