Emléktüzet gyújtottunk az urivi áttörés évfordulóján, a Don hőseinek
Január 12-én a Kossuth téri Hősök Emlékművénél emlékeztünk azokra az igaz magyar apákra, nagyapákra, ükapákra, akik idegen földben nyugszanak. Azt tettük, ami a kötelességünk, emlékeztünk és fejet hajtottunk.
Január 12-én a Kossuth téri Hősök Emlékművénél emlékeztünk azokra az igaz magyar apákra, nagyapákra, ükapákra, akik idegen földben nyugszanak. Azt tettük, ami a kötelességünk, emlékeztünk és fejet hajtottunk.
75 évvel ezelőtt az elégtelenül felszerelt, leharcolt, fáradt magyar csapatok nem tudták feltartóztatni a minden tekintetben-túlerőben lévő szovjet hadsereget. A január 12-én kezdődő urivi áttörés volt az első napja a magyar hadsereg kálváriájának, amely pár hét alatt felmorzsolódva, 128 ezer embert veszítve tudott csak visszavonulni. Parancsot teljesítő, hazájukat szolgáló katonák voltak. A Don mellől mindössze körülbelül 60 ezer katona tudott hazatérni.
Megemlékező beszéde során Molnár Barna Önkéntes Területvédelmi Tartalékos Hadnagy felidézte a 75 évvel ezelőtti eseményeket. „A hős magyar honvédek áldozata nélkül ma nem ülhetnénk a meleg szobában és nem fogyaszthatnánk el a megemlékezést követően vacsoránkat” – hangsúlyozta a szónok. Erkölcsi kötelességünk, hogy ne feledjük el soha dicső tetteiket, önfeláldozásukat, melyet a magyar haza megmentése érdekében tettek.
A történelmi egyházak helyi vezetői Szabó József református lelkész és T. Beke László baptista lelkész tisztelgett és kérte isten áldását a közel 128 ezer elesett, eltűnt, fogságba esett vagy megsebesült magyar katona emlékére.
A Magyar Honvédség Hadkiegészítő és Kiképző Parancsnokság Katonai Szervezetének díszőrsége mellett Törökszentmiklós Városi Önkormányzat koszorúját, Markót Imre polgármester és Révi Attila alpolgármester helyzete el. A megemlékezésen résztvevők virágaikkal és mécseseikkel fejezték ki tiszteletüket a magyar hősök előtt.
Az őseink példáját követve mi is szeretnénk megőrizni azt, ami bennünk magyar. Ezért arra kérjük Önöket, hogy a Kossuth téren járva a Hősök Emlékművénél mondják el gyermekeiknek, unokáiknak, hogy elődeink mit tettek a haza megmentése érdekében. Ne feledjük el őket soha, hiszen az ember akkor hal meg igazán, ha emlékét nem őrzi senki. Erkölcsi kötelességünk, hogy a magyar hazáért életüket áldozókról az idők folyamán, mindig visszaemlékezünk.